Graduale Hungaricum 410.

Kíséret nélkül →

Bizony mondom néktek

Bizony mondom néktek, bármit imádkozva kértek, higgyétek, hogy elnyeritek, és meglesz néktek!

Bizony mondom néktek, bármit imádkozva kértek, higgyétek, hogy elnyeritek, és meglesz néktek!

(1) Hallgasd meg, Isten, az én könyörgé/semet, *

figyelmezz az én imádsá/gomra!

(2) A föld határairól kiáltok hozzád, †

midőn szorongatják a / szívemet, *

megközelíthetetlen kősziklára vezess el / engem! ANT.

(3) Mert reménységem / lettél, *

erősséges torony az ellenség / ellen.

(4) A te hajlékodban lakom / örökké, *

és szárnyaid árnyéka alatt találok / oltalmat! ANT.

(5) Mert te, Istenem, imádságomat meghall/gattad, *

és neved tisztelőinek örökségét megadtad / nekem.

(6) Napokkal gyarapítsd a király / napjait, *

és sok esztendővel, nemzedékről nemze/dékre! ANT.

(7) Trónoljon örökké az Isten színe / előtt, *

őrizze őt az irgalmasság és a / hűség!

(8) Így dicséretet mondok a te nevednek örökkön / örökké, *

hogy beteljesítsem az én fogadalmaimat napról / napra! ANT.

→ Nepenektar.hu