Graduale Hungaricum 399.
Kíséret nélkül →Áldjad, én lelkem az Urat
Áldjad, én lelkem az Urat, †
R. el ne felejtsed semmi / adományát; *
és mint a sasé, megújul if/júságod.
V. Ki megkönyörül minden gonoszságodon, –
ki megszabadítja a pusztulástól é/letedet, †
ki irgalmassággal és könyörülettel koronáz / meg téged. R.
V. És igazsága a fiaknak fiain, –
azokon, kik megtartják az ő szövetségét, †
és megteszik parancso/latait. *
Az Úr a mennyben állította fel / a trónusát, †
és az ő királysága mindeneken u/ralkodik. R.