Graduale Hungaricum 399.

Kíséret nélkül →

Áldjad, én lelkem az Urat

Áldjad, én lelkem az Urat, †

R. el ne felejtsed semmi / adományát; *

és mint a sasé, megújul if/júságod.

V. Ki megkönyörül minden gonoszságodon, –

ki megszabadítja a pusztulástól é/letedet, †

ki irgalmassággal és könyörülettel koronáz / meg téged. R.

V. És igazsága a fiaknak fiain, –

azokon, kik megtartják az ő szövetségét, †

és megteszik parancso/latait. *

Az Úr a mennyben állította fel / a trónusát, †

és az ő királysága mindeneken u/ralkodik. R.

→ Nepenektar.hu