Graduale Hungaricum 396.
Kísérettel →Ne hagyj el engem, Isten

Ne hagyj el engem, Isten, ne menj el tőlem, figyelmezz segítségemre, üdvösségemnek ereje!
(1) Uram, ne büntess engem hara/godban, *
ne sújtsál engem felindulá/sodban!
(2) Mert a te nyilaid belém/hatoltak, *
és rám nehezült a te / kezed. ANT
Dicsőség az Atyának és / Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.