Graduale Hungaricum 392.

Kísérettel →

Uram, mi Urunk

Uram, mi Urunk, míly csodálatos a te neved az egész földön!

Uram, mi Urunk, míly csodálatos a te neved az egész földön!

(1) Uram, mi / Urunk! * míly csodálatos a te neved az egész / földön!

(2) Míly magasztos a te dicső/séged * minden egek / fölött! ANT.

(3) Kisdedek és csecsemők szája által vitted végbe a dícséretet ellenségeid / miatt, *

hogy elhallgattasd az ellenséget és a / káromlót.

(4) Látom az eget, a te ujjaidnak alko/tását, *

a holdat és a csillagokat, melyeket te ren/deltél. ANT.

(5) Micsoda az ember, hogy megemlékezel / róla? *

mi az ember fia, hogy őt megláto/gatod?

(6) Csak egy kevéssel tetted őt kicsinyebbé az angyaloknál, †

dicsőséggel és tisztességgel koro/náztad, *

és kezed minden művei fölé állí/tottad. ANT.

(7) Mindeneket lábai alá vetettél, † a juhokat és minden házi állatokat, *

azonfelül a mezőknek / vadjait.

(8) Az égi madarakat és a tenger / halait, *

melyek bejárják a tenger ösvé/nyeit.

(9) Uram, mi / Urunk! * míly csodálatos a te neved az egész / földön! ANT.

→ Nepenektar.hu