Istenem, te megvizsgáltál

Istenem, te megvizsgáltál és jól ismersz engemet, jól tudod, hová visz utam, látod keltem s fektemet.

(2) Még nyelvemre sem jön a szó, már előtted tudva van,

mindenfelől jól bezárva tart kezed minduntalan.

(3) E tudásod meghaladja elmémet, s csodálkozom,

hová mennék, merre futnék színed elől, nem tudom:

(4) Hogyha felhatok az égbe, ott talállak tégedet,

ha leszállnék a mélységbe, látnám jelenlétedet.

(5) És ha messze tengeren túl szállnék hajnal-szárnyakon,

oda is jobbod visz engem, s az tart fenn mindenkoron.

(6) És ha mondom: a sötétség talán elföd engemet,

nem föd el, mert a sötét éj fényes napvilág neked!

(7) Dicsőség neked, ó Atya, Fiú, s Szentlélek Isten,

miképpen kezdetben vala, most és örökké, amen.